Györe

Györe (németül Jerewe) község a Dél-Dunántúli régióban, Tolna megyében, a Bonyhádi járásban található.

Fekvése
A Dunántúli-dombságban, a Völgység nyugati szélén, Baranya és Tolna megye határán, a Mecsek lábánál fekszik, Szekszárdtól 30, Bonyhádtól 13 km-re.

Szomszédos települések: Izmény, Szászvár, Máza.

Megközelítése
Közúton a Bonyhádot (6-os főút) Szászváron keresztül Komlóval (illegve Kaposszekcsővel és Dombóvárral) összekötő alsóbbrendű útról érhető el, egy bekötőúton, ahonnan csak a következő faluig, Izményig vezet az út.

A közúti tömegközlekedést a Gemenc Volán Zrt. autóbuszai végzik, de a Bonyhád - Komló közötti útvonalon a Pannon Volán Zrt. járatai is közlekednek.

Vasútvonal nem vezet át a településen. A legközelebbi vasútállomás a kb. 3 km-re lévő Máza-Szászvár,[3] a MÁV 50-es számú, Dombóvár–Bátaszék-vasútvonalán.

Története
10 000 évvel ezelőtt a vidéket a keleti gravettai nép lakta, az utolsó amelyet még ősembernek tartanak. Az újkőkorból, a réz- és a bronzkorból is találtak régészek leleteket Györe környékén, de a vaskorból nincsenek emlékek.

A település múltja az 1100-as évekre nyúlik vissza. A lakosság összetétele ekkor ősmagyar, majd a török dúlás után németek (svábok) érkeztek ide, akiknek 1946-os kitelepítése után bukovinai székelyek telepedtek le.

Lakói ma tehát régi magyarok, magyarországi németek és bukovinai székelyek.

Vallás tekintetében a németek evangélikusok, az őslakosok és a székelyek katolikusok voltak, így a németek kitelepítése után a lakosság 99%-a katolikus vallású lett.

Nevének eredete
A magyar nyelvterületen sok „névrokon” helységnév, földrajzi név van. A legősibbek eredetére nézve is több feltevés létezik: például keletkezhettek a György személynévből, de számba jöhet a „Győ” szótő is, mely ősi magyar tisztségnév.

A néphit szerint a falu neve egy török időbeli gyűrű alakú lovardára utal. Feltételezhetően a „gyür” szóból, melynek jelentése: domb, bucka. Ilyen helyeken létezhetett gyűrű alakú erősség, földvár, avargyőr.

Györe nem turistaparadicsom. Nincsenek olyan műemlékei, amelyek idecsalogatnák az idegent.
Györe „csak” egy alig 650 lelket számláló kisközség, takaros házaival, rendezett udvaraival a Völgység nyugati szélén, Tolna és Baranya megye határán.
Mégis, az itt élőknek egy egész világ! Olyan falu, amely a történelem viharai közepette is élt, és ma is élni akar. Gyökereiből építkezik, van múltja, jelene és őszintén reméljük, jövője is.

Györe ősi magyar település. Területe már az őskortól lakott volt. Neve először II. Endre adománylevelében szerepelt írásban 1235-ben. Már 1333-37 között templomos helyként tartották számon, 1542-től a szászi várhoz tartozott. Túlélte a török hódoltságot, s bár a Rákóczi- szabadságharc idején elnéptelenedett, 1729-ben már újra virágzott gazdasága.

Búzát, árpát, dohányt, kendert és hajdinát termeltek, sertéstenyésztéssel, lótenyésztéssel, méhészkedéssel foglalkoztak, az észak-mecseki szénbányászat kezdetétől ügyes fuvarosként a szénszállításba is bekapcsolódtak.
A 18. század második felétől gyorsan növekedett a lakosság létszáma. 1783-ban már együtt élt itt a magyarság és a betelepített németség, rendelkezett önkormányzattal, volt falupecsétjük, 1784-től a katolikus mellett evangélikus templom is épült, 1788-ban pedig iskola is.

A 20. század világháborúi, a ki- és betelepítések, az iskolakörzetesítések, a politikai elit „falusorvasztó” törekvései ellenére sem adta fel kis falunk. 
Az 1970-es évektől újra megindult a fejlődés. Új házak épültek, egész utcasorok nőttek ki a semmiből, bizonyítva, hogy a falu lakói itt akarnak élni.
1989-ben már hihetetlen összefogással újra nyolcosztályos általános iskolát működtetett a község és
1994-re felépült az építészetileg is egyedülálló Templom-Iskola, mely új szellemiséget, lelkiséget költöztetett a kitelepítések miatt üressé vált evangélikus templomba.

Mára szinte teljesen kiépített az infrastruktúra.
Portalanított, aszfaltozott utcák, víz-, gáz-, telefon-, szennyvízhálózat, eső- és belvízelvezetés, szemétszállítás, szelektív hulladékgyűjtő sziget, komposztáló ládák biztosítása, háziorvosi praxis, védőnői szolgálat, óvoda, 8 osztályos általános iskola, művelődési ház szolgálja az itt élőket.

A község lakói, akik ma régi magyarok, magyarországi németek és bukovinai székelyek, őrzik a közös lakóhely, a szülőfalu és szülőföld történelmi örökségét, közös múltjukat, hagyományaikat.
Az aktív civil élet a nyugdíjas klubnak, az anyukák Ritmus tánccsoportjának, az Egészségőrző Egyesületnek, a könyvtárnak, valamint azoknak a lelkes támogatóknak köszönhető, akik segítő kezet nyújtanak a település programjainak megszervezésében.
A falu nyugalmát jól működő polgárőrség is vigyázza.